Valamikor, az állattenyésztéstant és takarmányozástant oktató kiváló tanáraim megtanították, hogyan kell a gazdasági haszonállatainkat tartani, etetni és hogyan kell bánni velük. A „Jó gazda gondossága” lett az alapvetés. Volt egy szabály, miszerint van létszükséglethez és termeléshez, egészségi állapothoz, biológiai státuszhoz (életkor, vemhesség stb.) kötött kiegészítő takarmányozás. Összeállították a létszükséglethez szükséges táplálóanyag igényeket és ezekhez rendelték a takarmány adagokat, receptúrákat. Ennek a létszükségleti takarmány mennyiségnek biztosítani kellett a szervezet normális működéséhez (mozgás, vérellátás, légzés, emésztés, stb.) szükséges energiát, fehérjét, szénhidrátot, vitaminokat, egyebeket. Magyarul az életben maradásához szükséges ellátást. Ha ennél kevesebb takarmányt adunk nekik, legyengülnek, megbetegednek és végül elhullanak. Nem gondoltam, hogy egyszer, évtizedek múlva, a tanultakat össze kell vetnem az ember életviteléhez szükséges realitásokkal.
Egy évszázadon át a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) volt hivatva kiszámolni az ember létminimumához szükséges pénzbeli ellátást, mígnem 2015 nyarán megszüntette a létminimum számítást, mert szerintük az (már) nem mutatta jól a szegénységet. Egy 2014-es, utolsó adatsoruk alapján a két felnőttből és két gyerekből álló háztartás létminimuma havi 253.000 Ft volt, így a magyar háztartásoknak (családoknak) több, mint 35 %-a élt létminimum alatt. 2015-ben a KSH metodikája alapján és helyette a Policy Agenda számolta ki az egy felnőttből álló háztartás átlagos létminimum mértékét 88.000 Ft-ra. A KSH számítások alapja az élelmiszerfogyasztás normatív értéke élelmiszermennyiségre és fogyasztási szerkezetre figyelemmel napi fehérjére, zsírra, szénhidrátra, makro és mikroelemekre, valamint vitaminokra lebontva volt. Ez a létminimum számítás élelmiszerkosarát adta száz konkrét termékre vonatkoztatva és 2014-ben egy aktív korú felnőtt „hivatalos” élelmiszer-normatívája 23.954 Ft volt. Ez az összes havi kiadás 32 %-a, amelyhez a lakásfenntartáshoz (28 %), a közlekedéshez, hírközléshez, egészségügyre, ruházkodásra, oktatásra, üdülésre és művelődésre fordított összegek jöttek még. Ez adta ki a havi létminimum összegét (Egy háztartásra számítva Ft/hó):
Háztartás típusok 1990 2000 2010 2014
1 felnőtt 7.053 34.475 78.736 87.351
2 felnőtt 2 gyerekkel 20.256 99.978 228.334 253.318
Egytagú nyugdíjas 4.998 31.028 70.862 78.616
(2014 után nem számolt a KSH adatokat)
Nézzük mennyi a 8 órára bejelentettek minimálbére (430/2016. Kr .rendelet)
2017-től havi 127.500 Ft (nettó 84.708 Ft) órabér esetén bruttó 733 Ft
2018-től havi 138.000 Ft (nettó 91.770 Ft) órabér esetén bruttó 794 Ft
A legalább középfokú iskolai végzettséggel, illetve szakképzettséggel rendelkezők garantált bérminimuma:
2017-től havi 161.000 Ft (nettó 107.065 Ft) órabér esetén 926 Ft
2018-tól havi 180.500 Ft (nettó 119.700 Ft) órabér estén 1038 Ft
A közfoglalkoztatásban dolgozó segédmunkás 81.530 (nettó 54.217) Ft-ot kap. A rokkantsági járadék 36.365 Ft/hó, a rokkantsági ellátás 98.890 Ft/hó. A minimál nyugdíj összegét 2008-től nem emelték: 28.500 Ft. Ma 1.200.000 ember dolgozik a minimálbérért, vagy a garantált bérminimumért. Esetenként a megszokott életszínvonalunkat nem könnyű fenntartani, de kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a havi megélhetésünk is kritikus lehet. És havonta egyre súlyosbodik a helyzet, mert a létminimum alatti bevétel hatványozódik, egyre nagyobb a szakadék az alapvető szükségletek kielégítése és a megtakarítás biztonsága között (létminimum: 87.351 Ft - segédmunkás közfoglalkoztatotti bére: 54.217 Ft= mínusz 33.134 Ft/hó x12 hó=397.608 Ft/év). Ha veszünk egy példát az étkezés minősége és lehetősége terén, a mindennapi étkezéshez, rágáshoz megfelelő fogállapotok kellenek. Amennyiben nem vagyunk képesek rendesen megrágni a bevett falatokat (nem számítva az esztétikai megjelenést), emésztési zavarok elé nézhetünk. Fogászati problémák esetén orvoshoz fordulunk és választunk az állami alapellátás és a magánpraxis között. Utóbbi finanszírozásához a létminimum közeli kereset nem elegendő. 27 évvel a rendszer (egyesek szerint gengszter) váltás után száj higiénés és általános egészségi állapotunk, orvosi, kórházi ellátásunk (rüh, húsfaló baktérium) kritikus szintre süllyedt. És így köszöntenek ránk a „boldog” nyugdíjas éveink – jó esetben.
Egy ledolgozott élet után kezdődik a díjazásunk. Mint az olimpián. Díjat kapunk érte. Ki aranyat (érdemel?), ki ezüstöt, bronzot, vagy a futottak még kategóriába kerül. Talán addig nem jutunk, hogy jár, de nem jut. Mármint azt a díjat, vagy abból, amit befizettünk, illetve levontak évtizedeken át. Amikor a nyugdíj korhatárom közeledett, felkerestem a nyugdíjbiztosítót, számolják ki, mennyit fogok kapni. Tíz hónap telt el, amíg sikerült ezt megtenniük (Ennyi időbe telt az adatok beszerzése, a nettósítás, valorizálás, degresszió, stb.). Ma sem tudom hogyan jött ki az összeg, valós-e, vagy sem. De nézzük át a nyugdíjösszeg kalkulálás közelmúltját. A nyugdíjrendszer fontos eleme a nyugdíjindexálás (mint a Kreszben). Ez lehet bérkövető, inflációkövető, vagy a kettő keveréke. A svájci indexálásnál a leendő nyugdíjösszeg felét a bérnövekmény, másik felét az infláció határozza meg. A szocialista kormány 2010 előtt ezt alkalmazta és bevezette a 13. havi nyugdíjat is, amelyet évekkel később visszavont. Az Orbán kormány ezt megváltoztatta és teljesen az inflációkövető módszert vezette be és államosította a magánnyugdíj vagyont. Az új indexálás politikailag kifizetődő lehetett, de hogy nem méltányos lépés volt, az biztos. Mint fentebb láttuk a béremelések mértékét, jobban járna ma is a nyugdíjas, ha ismét a korábbi svájci számítás lenne, mert egyre nagyobb szakadék keletkezik az átlagnyugdíjak (124.343 Ft) és az átlagos jövedelem (258.300 Ft) között. Ez csak politikai döntés kérdése. Ha kiszámolnánk, mennyi havi „díjat” vettek ki a zsebünkből az inflációkövető számítás bevezetésével, minimum meglepődnénk, amelyet közel sem kompenzál a nyugdíj prémium és az Erzsébet utalvány eseti „adománya”.
Tíz éve nem változtattak politikusaink a nyugdíjminimum 28.500 Ft-os összegén, amely az életben maradáshoz is kevés, de ezzel a 10 éves befagyasztással jelentős összeget spórolt meg a kormány a költségvetésnek, mert ez az alapja számos szociális ellátás számításnak (rendszeres szociális ellátás, gyermekvédelmi támogatás) is. Az átlagos nyugdíj hazánkban 2017-ben 124.343 Ft/hó volt.
Magyarországon ma több mint 1 millió nyugdíjas szegénységben él, azaz létminimum alatti összeg jut nekik, közel 72 ezer embernek az öregségi nyugdíja és további 270 ezernek pedig a nyugdíjszerű ellátása kevesebb, mint 50 ezer forint. A 2013-2015 között öregségi nyugdíjba vonulók 33 százalékának kisebb volt a nyugdíja, mint az adott évben érvényes időskorúakra számított létminimum összege. Miközben tehát a minimálbér emelésével elérték, hogy napi nyolc óra bejelentett munkával 2018-tól ne lehessen a létminimum alatt keresni, addig ez a lépést a nyugdíjasok esetében nem történt meg. A három millió koldus országából három millió szegény országa lettünk, de stadionban gazdagodtunk, a kínaiaknak vasutat építünk és egy EU ciklus támogatási pénzét eltapsoltuk (térdmagasságú kilátó, lówellness, a tyukodi 11 kilátó, stb.).
Az átlagokkal talán rendben vagyunk, de a szélső értékek félelmetesek, mind szegénységben, mind gazdagodásban. Hiába átlagosan 2,2 dkg sót kell tenni 1 kg kolbászhúshoz, hogy ehető és finom legyen, ha 1,1 dkg-ot, vagy 3,3 –al sózzuk, mindkettő ehetetlen lesz, pedig az átlaggal nincs baj. Utóbbiról a hentes tehet, a szegénységért pedig a politika a felelős.
