Amikor felkel a Nap, mi is kelünk amikor lenyugszik, lepihenünk. Egy átmulatott éjszakán ébren tudunk maradni, de nem vagyunk képesek ezt vég nélkül megtenni. A sötétség beköszöntével szervezetünk felkészül az alvásra, szemünk akaratlanul is lecsukódik. Hajnalban nem is tudjuk, de szervezetünk felkészül az ébredésre. Egy belső óra irányítja szervezetünk megannyi folyamatának lezajlását a napszaknak megfelelően. Nevezhetjük ezt bioritmusnak, biológiai órának, a tudomány megfogalmazása szerint cirkadián (Nap körüli) órának, amely egy 24 órás napi ciklust diktál. Hogyan is működik ez bennünk, hol a biológiai óra anatómiai helye szervezetünkben, évezredeken át rejtély volt. Nem véletlen tehát, hogy a cirkadián óra molekuláris hátterének megtalálásáért kapta a 2017-es orvosi Nobel-díjat három úttörő szellemiségű amerikai kutató (Jeffery C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young). Felfedezték, hogyan alkalmazkodik a növények, állatok és emberek biológiai órája a környezethez. Modellállatként a muslincát használták; sikerrel izoláltak egy gént a rovarban, ami egy napközben termelődő, majd éjszaka lebomló fehérje működését szabályozza. Hamarosan rájöttek, hogy ennek a mechanizmusnak más fehérjék is a részesei és ezeknek az együttműködése szabályozza az élőlények belső óráját. Ez a biológiai mechanizmus működik minden többsejtű élőlényben, így az emberben, azaz bennünk is. A jólétünket nagyban befolyásolja, ha a környezetünkben fellépő változások és a belső óránk nincs összehangolva. A belső óránk és az életritmusunk közötti eltérések komoly hatással lehetnek az életünkre és a jólétünkre, mert ezek megnövelik bizonyos betegségek kialakulásának kockázatát.

De milyen összefüggés van a tanyai élet és a biológiai óra között? A mai életterek közül a tanyán élők és gazdálkodók állnak legközelebb a napszakok ritmusa szerinti napi életvitelhez, azaz génjeinkbe kódolt biológiai óra ritmusához. Ezt magam is megtapasztaltam életemben. Gyermekkoromat Szegeden családi házban éltem meg, majd tíz év panellakásban eltöltött időszak következett, amelyet a tanyai létforma követte Ásotthalmon, ahol ma is a cikkemet írom. Tíz évig villany nélküli volt tanyánk, ha jött az este, mi is felkészültünk az alvásra, pirkadatkor kezdtünk mocorogni. A tanyasiaknak adott leginkább a lehetőségük az önellátásra. A klasszikus tanya mérete 5575 nm, azaz egy katasztrális hold. Ez alkalmas kertészkedésre, gyümölcstermesztésre és állattartásra. Ha a tanya körül még szántó is van, takarmányt is termelhetünk, vagy piaci értékesítésre egyebeket. Eredeti végzettségem szerint állattenyésztő vagyok, így most ezt elemzem a biológiai óra vonatkozásában. Sertést, birkát, kecskét, nyulat, nyaranta baromfit tartunk. Velük együtt éljük át a napszaki ritmusokat. A kotló neveli fel csibéit, este a szárnya alá véve őket, nappal táplálkoznak, védelmezi, neveli őket. A kocák szabadon fialnak le, a konda védelmet nyújt számukra, de este ők is elcsendesednek. Az így felnevelkedett jószágok húsa minősége kiváló. Most ezt vessük össze a nagyüzemi állattartással. A broiler csirkét mondják neylon, vagy lufi csirkének. Életük a keltetőgépben kezdődik, majd zárt helyen, művi körülmények között, zsúfoltan nevelik őket, nagyrészt GMO-s szóját tartalmazó táppal 49-56 napon át 24 órás megvilágítással. Így érik el a 2-2,5 kg-os vágósúlyt. A nagyüzemi kocák malacai 180-200 nap alatt 120-150 kg-ot érnek el. Amennyiben ilyen körülmények között tovább tartjuk a broilerket, belepusztulnak a növekedés és fejlődés diszharmóniája miatt. Pl.: a csontozat stabilitása nem bírja el a hirtelen megnövesztett testtömeget, de a máj, a vese, a szív és más belső szervek is felmondják a szolgálatot, mert nem a génjeikbe kódolt biológiai óra szerint élnek, illetve tartjuk őket.  Az idő vonatkozásában igaz a mondás: amit nyerünk a réven, elveszítünk a vámon. A megnyert időt a várótermekben veszíthetjük el. Fenti hizlalási eredményeket táp nélkül nem lehet elérni hagyományos állattartással, ott kb. kétszer annyi időre van szükség. A szabadban tartott, gazdasági abrakokkal etetett jószág, igénye szerinti mozgás lehetőséggel izmot növeszt, amely rostosabb és szárazabb, mint a kissé petyhüdt állagú, vizesebb és világosabb színű broilerek izomszerű húsa. A napi biológiai ritmust megélni képes „tanyasi csirke és hízó” élelmet ad, míg a broilerek élelmiszereket produkálnak tömegellátásra.

Amennyiben lehetőségünk van az önellátás bizonyos szintjét elérni, van kertünk, „háztájink” a ház körül, tanyánk, földünk, akkor éljünk ezzel a lehetőséggel, mert minél inkább olyan körülmények között tartjuk állatainkat, mint ahogyan annak őse élt a háziasítás előtt, annál jobb minőségű élelmet tehetünk asztalunkra (Ez az állattenyésztés biológiai óra törvénye).

Diákkoromban olvastam Selye János: Életünk és a stressz című könyvét, amelynek lényege végig kísérte életemet és amelyet egyre időszerűbbnek tartok. A naponta ránk ható stresszorok (károsan ható tényezők: munkahelyi- és élethelyzetek, túlzott internet használat, emberi konfliktusok, szélsőséges természeti hatások, káros szokások, stb.) által előidézett stresszes állapot a szervezet normális működését megzavarja, amely immunrendszerünk gyengüléséhez, szervi problémához vezethet. Már maga az a tény, hogy ha nem a biológiai óránk szerint élünk nap, mint nap, stesszes állapothoz vezethet. Ha lehetőségünk van rá és képesek is vagyunk minél inkább a biológiai óránk szerint élni és a stressz helyzeteket elkerülni, kevesebb időt kell eltölteni egészségünk helyreállításával, azaz sok megbetegedésnek elejét vehetjük.

A három kutató hatalmas örökséget hagyott maga után azzal, hogy megtalálták a viselkedés genetikai alapjait. Azt, hogy a szervezetünk egyes funkciói miképpen változnak a nap folyamán és hogy egyes betegségeknél kromoterápiával kiválasszuk azt az időszakot, amikor a leghatékonyabban tudjuk szerveink működését szabályozni. Éljünk biológiai óránk szabályai szerint, hogy minél egészségesebben élhessük mindennapjainkat.